Facebook Twitter Google+

Mit gondoltak a zeneszerzők a karácsonyról?

ice-3009009_1920Szinte mindenki ismeri a legnagyobb zeneszerzők karácsonyi zenéit, melyek napjainkban is olyan népszerűek mint Bach Oratóriuma vagy Händel Messiása. Gondoltak már arra, hogy náluk milyen karácsonyi zene szólt, és ez milyen hatással lehetett szerzeményeikre? Az alábbiakban közreadunk néhányat a Classical Music Magazin levéltárakból összegyűjtött írásaiból. Mahlerról az derül ki, hogy nem érezte magát ünnepi hangulatban amikor 1886-ban Leipzigben tartózkodott. Barátjának, Friedrich Löhrnek így írt: „Tegnap ismét szomorú karácsonyom volt, amint egymagamban üldögéltem otthon, és az ablakon kinézve láttam, hogy mindenfelé karácsonyfák és gyertyák tündökölnek. Azután az én szegény örömtelen családomra gondoltam, akik csendben és szomorúan ülnek a sötétben és várnak – majd a képzeletemben megjelentél te és a családod, abba az ismerős környezetben, melyen most nem osztozhatok veletek […] azután már semmit sem láttam, mert ködös fátyolba borult az egész világ, melyben örök kárhozatra ítélve bolyongani kényszerülök, és sírni kezdtem.”

Hector Berlioz személyisége

Berlioz_Petit_BNF_GallicaA francia zeneszerző (1803-69) orvostanhallgatóként kezdte pályafutását, de félidőben meggondolta magát, és a Párizsi Konzervatóriumba iratkozott át, hogy zenei tanulmányokat folytasson. Zseniális tanítványnak bizonyult, és az elkövetkező években eredetibbnél eredetibb műveket komponált, melyek csúcsát Fantasztikus Szimfóniája jelentette. A zeneszerzés mellett 30 éven át zenekritikusi tevékenységet is folytatott, de ezt a munkát hol szerette, hol pedig gyűlölte, annak ellenére, hogy azon kevés zeneszerzők közé tartozott, aki nemcsak a zene nyelvén értett, de a szavakkal is jól tudott bánni. Amikor 1837-ben bemutatták nagyszabású Rekviemét a hallgatóságot teljesen elvarázsolta, hasonlóan a két évvel később elkészült Rómeo és Júlia szimfóniájához. Legremekebb alkotása az öt órás mega-opera, A trójaiakat minden kísérlet ellenére sem sikerült színpadra állítani, ezért Berlioz csalódottságára kevés vigaszt jelentett, hogy egyik utolsó darabját, a könnyed hangvételű Beatrix és Benedeket kitörő lelkesedéssel fogadta a közönség.

Boros Misi otthonosan érzi magát Vácott

borosmisi_mupa_8b_preview


A Filharmónia Magyarország a 2018/2019-es évadban már másodszor rendez bérleti sorozatot Vácott, a programban négy hangverseny szerepel, a harmadik koncerten pedig – január végén – a Virtuózok című televíziós komolyzenei tehetségkutató műsorban feltűnt Boros Misi előadását hallhatja a közönség.

 

Bogányi Gergely a mestered, mit tudhatunk meg erről a művészi kapcsolatról? – kérdeztük a fiatal tehetséget, akivel a tegeződésben maradtunk a beszélgetéshez.
Négy évvel ezelőtt ismerkedtünk meg a Virtuózoknak köszönhetően, az igazán szoros mester-tanítvány kapcsolatunk két éve tart töretlen lendülettel és lelkesedéssel.

Tehát mondhatjuk, hogy már otthonos vagy Vácon?
Igen, nagyon megszerettem Vácot a látogatásaimon, igazán szép és hangulatos kisváros, tényleg otthonosan érzem itt magam.

Tehát nem is annyira vendégfellépő-érzéssel ülsz majd a zongorához a művelődési központban?
Különleges érzésekkel, várakozással készülök a koncertre, bízom benne, hogy örömöt, komoly zenei élményt ad majd a közönségnek ez a hangverseny.

A műsorral kapcsolatban egyelőre a “meglepetés” szó szerepel a programban, de Te már nyilván nagyban készülsz a kiválasztott zenedarabok előadására.
Már nem árulok el titkot azzal, hogy Mozart-, Schubert- és Liszt műveket játszom majd. A programot egyébként egy tavaszi New York-i vendégszereplésen, vacsora közben beszéltük meg a mesterrel.

Rengeteget koncertezel és gyakorolsz, hogy bírod a terhelést a tanulással együtt?
Hálás vagyok a sok meghívásért, így köszönettel tartozom a támogatásért a Filharmónia Magyarországnak is. Hihetetlenül jó, hogy ennyi lehetőséget kapok. De a középiskolai tanulást sem hanyagolhatom, bár még csak három év múlva jön az érettségi. Mindenesetre nagyon élvezem most ezt a sűrű életet.

/Az interjút készítette: Ribáry Zoltán/

Népszerűbb hangversenyek?

200330172-002

Hogyan lehetnének népszerűbbek a hangversenyek?

Ha a közönség szabadon tapsolhat a tételek között: Gustav Mahler vezette be, hogy a darab végéig tartózkodni kell a tetszésnyilvánítástól, és 100 év elteltével ideje lenne ezen változtatni.

Minden koncerten legyen valamilyen apróbb meglepetés, pl. kamarazenélés.

A zenészek alakítsanak ki személyes kapcsolatot a közönséggel, mutassák be a programot, adjanak autógrammot, beszélgessenek a büfében vagy a koncertteremben.

A zenészek ne öltözzenek szmokingba és nagyestélyibe.

Legyenek a koncertek családbarátok, a kicsikkel érkező szülők az ajtó közelében üljenek, hogy szükség esetén távozhassanak. Legyen gyerekmegőrző, játszóház.

Használják a XXI. századi technikát, a koncerteken legyenek kivetítők, és letölthető információs anyagok.

Mindig játszanak legalább egy kortárs darabot.

Les Illuminations – Színvázlatok

brittensum_2451119bBenjamin Britten angol zeneszerző, karmester és zonngorista, a 20. század kiemelkedő művésze 1913. november 22-én született. Les Illuminations, op.18. dalciklusát első alkalommal 1940-ben mutatták be. A francia szimbolista költő, Artur Rimbaud, 1872-73 között írt kötetéből választott mottót a mű megzenésítésre vállalkozó ifjú Britten: “Csak én ismerem a kulcsát ennek a rettentő menetnek.”  A mű kompinálást 1939 tavaszán kezdte meg az angliai Suffolk-ban, de befejezésére csak amerikai útja alkalmával került sor. A mű bemutatója hatalmas sikert aratott. A zeneciklus eredetileg szoprán hangra íródott, mert Britten életrajzírója David Matthew találó meglátásában, a mű „sokkal érzékibb hatást kelt az eredeti, szoprán hangfekvésben.” Britten szándéka ellenére a mű általában tenor szólista közreműködésével hallható. Az 1940. január 30-i londoni ősbemutató alkalmával a művet az a Sophie Wyss énekelte, akinek Britten szerzeményét dedikálta. A hazai koncerttermekben ritkán felcsendülő kompozíciót nemrégen a Budapesti Fesztivál zenekar kíséretében, Sophie Klußmann lírai és drámai szoprán előadásában hallhattuk.

Zenével a klímaváltozás ellen!

United States, Alaska, Denali National Park, Mount McKinley, Glacier Creek valley

Alaszkában különböző fafajtákból nyert információk alapján különleges zenei átirat készült. Az adatszonifikációs eljárás segítségével információs adatokat lehet a zene nyelvére lefordítani. A kísérlet célja, hogy a kutatók jobban felhívják az emberek figyelmét a természeti táj visszafordíthatatlan változásaira. Alaszkában akadnak olyan fafajták, mint például a sárga cédrus, melyek a klímaváltozás következtében már kihalófélben vannak, és ezeket a veszélyeztetett fajokat a zeneműben az egyre halkuló zongoraszólam érzékelteti. A zeneműben megszólaló hangszerfajták a különböző növényfajokat helyettesítik; a zongora fákat, a fuvolák bürköket, a hegedő hegyi növényeket, a csellók lucfenyőket, a klarinét pedig parti fenyőket ábrázol. A darab a messzi északról indul, ahol a havas vidéken még életképesek a növények, majd a mű fokozatosan halad a déli tájak felé, ahol már egyre nagyobb a veszély. A tudományos adatok Lauren Oakes kutatótól származnak, a zeneműbe való átültetés ötlete pedig Nik Sawe-tól ered. A tudós saját megfogalmazásában a tudomány eredményeinek hatásos közvetítése a cél. A sárga cédrusok 1000 évig is elélhetnek, azonban a klímaváltozás miatt egyre gyorsabb és nagyobb ütemben pusztulnak el.

Donizetti: az olasz opera nagymestere

gaetano_maria_donizetti

Donizetti Bergámóban született 1797 novemberében. Szülei meglehetősen szegények voltak így a legkisebb fiuknak nem tudtak zenei képzést biztosítani. 1806-ban abban a váratlan szerencsében volt része, hogy ösztöndíjat nyert a Lezioni Caritatevoli jótékonysági iskolába, ahol alapos zenei felkészítésben részesült. Donizetti számos zenekari művet írt, mégis operái révén vált igazán ismertté. 1816 és 1845 között 70 operát komponált, melyek közül a Lammermoori Lucia és Az ezred lánya a legismertebbek, és ezek a művek máig világszerte népszerűek. Donizetti nagyon sok időt töltött Franciaországban, ahol végül 1838-ban le is telepedett. Kevesen tudják, hogy Donizetti igen népszerű és keresett karmesternek számított, ő vezényelte Rossini Stabat Materének ősbemutatóját is.

François Couperin 1668. november 10-én született

francois-couperin-grangerFrançois Couperin a barokk csembalómuzsika legkiválóbb képviselője. 1693-tól XIV. Lajos, a Napkirály orgonistája, csembalistája és gyermekei tanítómestere. Couperin életét végig kísérte az olasz zene szeretete, egyik példaképe Arcangelo Corelli, akinek hatására szonátasorozatot komponál. Számos egyházi mű szerzője, legjelentősebb munkái a több kötetet kitevő csembalódarabok. Ezek rendkívül érdekes felépítésű művek, amelyek szvitszerűen (saját megnevezésében ordre) kapcsolódnak egymáshoz. Mindegyik darabnak külön címe van, mint például Pillangók, Kóborló árnyak, Az álmodozó. Couperin műfaji palettáján dalok, tánczenék és pedagógiai jellegű művek is szerepelnek. Zseniálisan kezelte a szonáta- és rondóformát, csodásan egyesítette a kor különböző zenei stílusait. Couperin (és Lully) működése révén hódította meg a francia zene Európát. Korának egyik legnagyobb pedagógusa volt. 1716-ban kiadta Clavecin iskoláját, melyben megfogalmazza a korszerű ujjrend követelményeit, tanácsokat ad a díszítésre és bemutatja a különböző zenei formákat. Couperin hatással volt Bach, Brahm, Richard Strauss és Maurice Ravel zeneszerzői munkásságára.

Kocsis Zoltánra emlékezünk

kocsis1Két éve halt meg Kocsis Zoltán. Hámori Angelika zongoraművész emlékezett vissza Kocsis Zoltánra:

„Békés megyében, a tarhosi országos zongoraversenyen találkoztunk. Én egy versenyző voltam a sok közül, ő a zsűri elnöke, ami persze elég nagy különbség. Előbb lettünk barátok, mint munkatársak. Amikor Zoli Svájcba jött koncertezni, akkor nálam aludt, a professzorom ugyanis fiatalkori barátja volt. Olyankor őt is elhívtam magamhoz, és nagyon sokat beszélgettünk hármasban, nevettünk, zenét hallgattunk. Számomra ezek az együttlétek többet értek, mint egy egyetemi előadás. Egyetlen délután annyi mindent lehetett tanulni Zolitól, mint az egyetemen 4-5 év alatt. Mindezt nevetve. Hihetetlen tudása volt, és hihetetlen precíz volt mindenben. Amikor egy-egy vacsora alkalmával, néhány pohár bor után elkezdtünk például Rejtőről beszélni, őt is szó szerint kellett idézni, Zoli még azért is kijavított, ha „s” helyett „és-t” mondtam. Nem volt az életnek olyan területe, ahol bárki meg tudta volna fogni. Az olimpiákat fújta, hogy mikor, hol volt, hány magyar érem született. De az igazán különleges az előhívó képessége volt, hogy mindig képes volt az agyából előhozni azt a tudást, amire épp szüksége volt. A BBC csinált vele egy kísérleti műsort. Lejátszottak neki egy kortárs művet, amit garantáltan nem hallhatott még soha, sehol. Zoli egyszer meghallgatta, azután leült a zongorához és eljátszotta. Éjfélkor lefeküdt, és négykor felkelt. Mindezt hatvannégy éven keresztül. Tudom, mert nálam lakott, kurzusokat csináltunk együtt. Nyilván mindenkinek mást jelent a boldogság, de meggyőződésem, hogy ő az élete túlnyomó részében az volt, hiszen napi húsz órában azzal tudott foglalkozni, amit tényleg szeretett. Sosem láttam senkit olyan önfeledten nevetni, mint őt. Ha volt zongora a helyiségben, mindig az volt a vége, hogy odaült. Egyszer mértem az időt, négy percet bírt ki hangszer nélkül. Neki az volt a zene, mint más embernek az oxigén. Végtelenül fájt neki, ha ő azt érezte, hogy a másik embernek a zene, vagy egyáltalán bármi az életben picit is kevésbé fontos, vagy egyáltalán nem fontos.”

A Magyar Filharmóniai Társaság megalapítója

erkel-ferencErkel Ferenc 1810. November 7-én született, Gyulán. Az 1837-ben megnyílt Magyar Színház zenei vezetőjeként rendkívül sokat tett operai- és hangversenyéletünk fejlődéséért. Első operáját, Bátori Máriát, 1840-ben mutatták be, ezt követte 1844-ben a Hunyadi László. Ugyanebben az évben himnuszpályázatot nyert, 1853-ban vezetésével megalakult a Filharmóniai Társaság. A szabadságharc leverését követően több évi hallgatás után született meg a Bánk bán (1861). Az 1875-ben alapított budapesti Zeneakadémia igazgatója és zongoratanáraként működött, majd a magyar zenei élet talán legsokoldalúbb alakjaként 1893. június 15-én, nyolcvanhárom éves korában hunyt el.

Az új adatvédelmi tájékoztató ITT elérhető. A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás