Facebook Twitter Google+

Kocsis Zoltánra emlékezünk

kocsis1Két éve halt meg Kocsis Zoltán. Hámori Angelika zongoraművész emlékezett vissza Kocsis Zoltánra:

„Békés megyében, a tarhosi országos zongoraversenyen találkoztunk. Én egy versenyző voltam a sok közül, ő a zsűri elnöke, ami persze elég nagy különbség. Előbb lettünk barátok, mint munkatársak. Amikor Zoli Svájcba jött koncertezni, akkor nálam aludt, a professzorom ugyanis fiatalkori barátja volt. Olyankor őt is elhívtam magamhoz, és nagyon sokat beszélgettünk hármasban, nevettünk, zenét hallgattunk. Számomra ezek az együttlétek többet értek, mint egy egyetemi előadás. Egyetlen délután annyi mindent lehetett tanulni Zolitól, mint az egyetemen 4-5 év alatt. Mindezt nevetve. Hihetetlen tudása volt, és hihetetlen precíz volt mindenben. Amikor egy-egy vacsora alkalmával, néhány pohár bor után elkezdtünk például Rejtőről beszélni, őt is szó szerint kellett idézni, Zoli még azért is kijavított, ha „s” helyett „és-t” mondtam. Nem volt az életnek olyan területe, ahol bárki meg tudta volna fogni. Az olimpiákat fújta, hogy mikor, hol volt, hány magyar érem született. De az igazán különleges az előhívó képessége volt, hogy mindig képes volt az agyából előhozni azt a tudást, amire épp szüksége volt. A BBC csinált vele egy kísérleti műsort. Lejátszottak neki egy kortárs művet, amit garantáltan nem hallhatott még soha, sehol. Zoli egyszer meghallgatta, azután leült a zongorához és eljátszotta. Éjfélkor lefeküdt, és négykor felkelt. Mindezt hatvannégy éven keresztül. Tudom, mert nálam lakott, kurzusokat csináltunk együtt. Nyilván mindenkinek mást jelent a boldogság, de meggyőződésem, hogy ő az élete túlnyomó részében az volt, hiszen napi húsz órában azzal tudott foglalkozni, amit tényleg szeretett. Sosem láttam senkit olyan önfeledten nevetni, mint őt. Ha volt zongora a helyiségben, mindig az volt a vége, hogy odaült. Egyszer mértem az időt, négy percet bírt ki hangszer nélkül. Neki az volt a zene, mint más embernek az oxigén. Végtelenül fájt neki, ha ő azt érezte, hogy a másik embernek a zene, vagy egyáltalán bármi az életben picit is kevésbé fontos, vagy egyáltalán nem fontos.”



Az új adatvédelmi tájékoztató ITT elérhető. A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás