Facebook Twitter Google+

Zsebkoncertek Torontóban

toronto-277693_1280A kanadai Zsebkoncertek nevű ügynökség meglepően újszerű kezdeményezéssel igyekszik a komolyzenét népszerűsíteni. A koncerttermek hagyományosan ismert világát a közönség otthoni környezete, a zenehallgatók nappali szobájának bensőséges közegének világa váltja fel. Az újonnan alakult ügynökség arra vállalkozik, hogy Toronto professzionális zenészeinek közreműködésével az érdeklődők lakásán szervez kamarazenei fellépéseket. A hallgatóságnak a meghitt hangulatú koncertélményen túl arra is lehetősége nyílik, hogy a fellépés után együtt beszélgessenek, egyenek és igyanak a zenészekkel. A közönség létszáma igen változatos, az eddig szervezett házi koncertek során 5-120 főig terjedt. A Zsebkoncertek művészeti vezetője úgy véli, hogy ez a fellépési forma kitűnő lehetőséget kínál arra is, hogy a zenészeket közelebb vigyék közönségükhöz. A koncertek fontos szerepet játszanak a helyi közösségek erősítésében és az új zenekedvelő közönség meghódításában.

Zeneszerző,hegedűművész és orgonista

Giovanni Pergolesi Jesi-ben született és kezdte meg zenei tanulmányait, azt megelőzően, hogy 1725-ben Nápolyba költözött.  Az opera buffa (vígopera) műfajának egyik első és legismertebb mestere. 1733-ban vitték színre az Il prigioniero superbo című, háromfelvonásos opera sorozatát. A darab felvonásainak szüneteibe Pergolesi beiktatta a La serva padrona (Az úrhatnám szolgáló) című buffo-intermezzóját, mely páratlan sikert aratva ennek a művének maradandó népszerűséget biztosított. Ez a darab a francia opéra comique előképe volt, és 1752-ben Párizsban ez a mű lett az ún. buffonisták háborújának kirobbantója. Számos operát írt még, melyek bemutatója Nápolyban volt, kivéve L’Olimpiade (1735) című művét, melynek premierjére Rómában került sor. Pergolesi több egyházi művet komponált, többek között a híres F-dúr misét, mely Missa Romana néven máig egyik legtöbbet játszott egyházi kompozíciója. Tüdőbaja miatt a kapucinusok kolostorába vonult vissza és ott írta meg utolsó művét, a Stabat Matert. A 26 évesen elhunyt mesternek január 4-én ünnepeltük születésének 308. évfordulóját.

Nyitottak vagyunk a zenei újdonságokra?

Az emberi elme általában úgy reagál az új dolgokra, mint a testünk egy új proteinre, ellenáll neki, illetve némi időre van szüksége, hogy befogadja azt. Susan Rogers kutató szerint, az emberek számára az ideális inger a bonyolult és az egyszerű kényes egyensúlyát jelenti. A spektrum két végén a gyermekeknek szóló zene, illetve a free-jazz műfaját találjuk. A zenei egyensúly pedig az ismerős és az új elemek elegyéből jön létre. Természetesen az újszerű fogalma folyamatosan változik, például míg a Beatles zenéje ötven évvel ezelőtt újszerűnek számított, addig manapság feltehetőleg már kevésbé figyelnénk fel rá.

Áprilisban született Sergey Rachmaninov

Sergey_RachmaninovRachmaninov családja részben tatár eredetű, a Rachmaninovok a 16. század óta álltak cári szolgálatban, és a család tagjai gyakran választották a katonai és zenei pályát. A zeneszerző diákévei csendesen teltek, 18 éves korában hívta fel magára a figyelmet Első Zongoraversenyével, mely meglepően érett kompozíciónak számított. 1896-os Első szimfóniája megbukott, Rachmaninov pedig mély depresszióba esett. A zeneszerző a munkába menekült és egyre többet komponált. 1901-ben több ismert műve született, úgy mint a Cselló szonáta, a Két zongorára írt második szvit és mesterműve a Második zongoraverseny. Zeneszerzőként való elismerése még váratott magára, zongoraművészi teljesítményével, legendás technikai tudásával és ritmusérzékével azonban hamarosan nagy tekintélyt szerzett, nemzedéke legnagyobb zongoristájaként tartották számon. Műveinek többsége Csajkovszkijéval rokon késő romantikus stílusú, és jelentős mértékben érezhető rajtuk Chopin és Liszt hatása is. Rachmaninov életét a Scott Hicks felkavaró, és óriási sikert arató filmje, a Ragyogj, (Shine) ismerhetjük meg közelebbről. A film a zseniális zongorista, David Helfgott romantikus regényírók fantáziáját is megszégyenítő élettörténetét meséli el, akinek sorsa szinte misztikusan összeforrott Rachmaninov “nagy”, 3. zongoraversenyével. A filmet több kategóriában is jelölték Oscar-díjra, melyet végül a zongoraművészt alakító Geoffrey Rush kapott meg. A filmben hallhattuk, láthattuk Rimszkij-Korszakov híres Dongójának a zongoraátiratát is, melyet ugyancsak Rachmaninovnak köszönhetünk.

A zenetanulás fontosságáról

A világhírű hegedűművész, Itzhak Perlman abbéli meggyőződésének adott hangot, hogy szerinte nagyon fontos a gyermekek kora gyermekkorban való zenetanulásának megkezdése. Perlman 50 éves előadói múltjára visszatekintve arról beszélt, hogy az oktatásban sokkal nagyobb hangsúlyt kellene a gyermekek művészeti nevelésére fordítani, mert szerinte a zenével való ismerkedés sokkal színesebbé teszi a gyermekek személyiségét. Perlman szerint a kora gyermekkorban elkezdett zenetanulás közelebb hozza a zenét, aminek jótékony hatása a későbbiekben is megmarad. Perlman maga is aktív zenepedagógus, rendszeresen tanít a nyári Perlman Zeneprogramban és a nagy hírű Juilliard Iskolában, New Yorkban. Perlman üzenete különösen fontos egy olyan időszakban, amikor többen azt hangsúlyozzák, hogy nincs elég pénz a zenei programokra, illetve, hogy azok elsajátítása kevésbé fontos, mint a hagyományos tantárgyaké.

„Zene nélkül az élet tévedés lenne”

A német filozófus, Friedrich Nietzsche, nemcsak zeneszerzéssel próbálkozott, de filozófiai fejtegetéseiben sokat foglalkozott a zene értelmezésével is. A későromantikusok “művészet a művészetért” felfogását teljes egészében elvetette, a zenének ennél jóval jelentősebb szerepet tulajdonított. A zene Nietzsche szerint nem elsősorban a közönségnek szól, hanem egy új fajta művész típusnak. Nietzsche felfogásában minden korszaknak meg volt a maga hattyúdala, például Händel zenéje a reformáció életérzését fejezte ki, Mozarté XIV. Lajos korához kapcsolódott, Beethoven és Rossini a XVIII. századtól búcsúztak, Wagnert pedig, akit kezdetben maga is imádott, később azonban mélységesen megvetett, a haldokló német zene utolsó méltó képviselőjének tekintette.

Soha nincs késő, hogy hegedű-készítő legyen

Ha már eltemette egy régi álmát, hogy zenélni tanuljon, vagy hogy hangszereket készítsen, akkor a 81 éves Amadio Arboleda példája azt bizonyítja, hogy soha nincs késő. A Japánban élő nyugdíjas éppen mestermunkájának befejezésére készül egy tokiói műhelyben, ahol tanoncéveit töltötte. Louis Caporale tokiói hegedűkészítő mester 3 évvel ezelőtt fogadta tanítványul az akkor 78 éves Arboledat, aki már gyermekkorában érdeklődött a hegedűk iránt. Tízéves volt, amikor 1946-ban élőben látta Yehudi Menuhint a Carnegie Hallban játszani, és egy későbbi alkalommal, amikor a New Yorki Filharmonikusok az iskolába látogattak Arboleda kézbe is vehette a hangszert: „gyönyörű volt ez a hegedű, és az fogott meg benne a legjobban, hogy egyesítette a fa praktikus egyszerűségét a csodálatos zene hangján való megszólalás képességével. Teljesen elbűvölt, és arra vágytam, hogy egy napon majd én is készíthessek egy ilyen hangszert.”

Az amerikai zeneoktatás úttörője

A zeneoktatás az amerikai iskolákban Lowell Mason (1792-1872) zeneszerző igyekezetének köszönhető. Mason zeneoktatási hírneve Boston városához kötődik, ahol pályafutása a Handel és Haydn Társaság elnökeként indult. Több bostoni templomban töltött be orgonista és kórusvezetői szerepet, és 1833-ban Willaim Channing Woodbridge tanártársával közösen megalapították a Bostoni Zeneakadémiát. Ez volt az első nyilvános zeneiskola Amerikában. Mason tanárképző kurzusokat tartott és szakcikkeket publikált. Munkássága eredményeként 1838-tól az iskolai zeneoktatás bekerült az iskolai tantervbe. Az amerikai zeneoktatás európai mintákon, elsősorban német és svájci modelleken alapult. Ennek elsősorban az amerikai himnuszok látták kárát, ezért Mason a műfaj megmentésén munkálkodott. Saját maga 1600 himnuszt írt, korábbi feldolgozások, illetve saját művek alapján. A különböző egyházak a mai napig éneklik műveit, melyek közül a legismertebb a „Joy to the World” (Öröm a világnak) című karácsonyi ének megzenésítése. Himnuszai, gyermekdalai, világi és egyházi énekei számos kiadásban láttak napvilágot. Zenepedagógusi tevékenysége mellett sokan az „amerikai egyházi zene atyjaként” tisztelik.

Egy különleges hegedűművész

Edvin_MartonA magyar származású hegedűművészre Edvin Martonra a 2008-as jégtánc világbajnokság alkalmával figyelt fel a nagyvilág. A legjobb zeneakadémiákon tanult, a moszkvai Csajkovszkij Intézetben, a budapesti és bécsi zeneakadémiákon és a new yorki Juillard Iskolában. 1997-ben Kanadában egy neves hegedűverseny megnyerésével kiérdemelte egy svájci bank felajánlását, mellyel egy 1697-ben készült Paganini Stradivari került a birtokába. Edvin Marton Emmy-díjas zeneszerző, akinek szerzeményei világszerte hódítanak. Edvin vérbeli romantikus virtuóz, aki a klasszikus crossover műfaj egyik legismertebb képviselője. Eddig több mint 5 millió példányban fogytak el lemezei és olyan ikonikus koncerttermekben lépett fel, mint a berlini, bécsi, vagy shanghai.  Edvin megkapta az MTV zenei díját, 2008-ban megnyerte az Eurovíziós Dalfesztivált, és közös koncerteken lépett fel Seallel és a Supertramppel is.

Dunvant férfikórus: a dal országának hangjai

Az első Eisteddfod, walesi dalverseny, 1176-ban Cardigan várában került megrendezésre. A rangos esemény alkalmával, kitüntetésképpen az uralkodó, Lord Rhys asztalánál kapott helyet a legjobb énekes poéta. A viharos történelmi időkben a kulturális esemény átmenetileg szünetelt, de 1861-ben visszaállították a hagyományt, melynek során évente megrendezésre kerül a nemzeti Eisteddfod, amiről Wales-et el is nevezték a „Dal országának.” A walesziek még a kényes angol közönséget is meghódították, amikor a neves Crystal Palace kupát elhódították 1872-ben, és a rákövetkező évben is. A Dunvant férfikórus 1895-ben alakult, és ezzel a legrégebbi amatőr férfikórusnak mondhatja magát Walesben. A mintegy 80 fős kórus tagjai nagyra értékelik a tagok közti barátságot, melyre az egyik kórus tag szerint a mai világban is nagy szükségük lenne a fiataloknak, ráadásul az éneklés mindenkit boldoggá tesz. Amennyiben máris szeretnének a kórushoz csatlakozni, nem árt tudniuk, hogy szigorúak a belépési feltételek: nem kell képzett énekesnek lenni, vagy ismerni a kottát, a legfontosabb, az éneklés szeretete és a tanulási kedv.

Az új adatvédelmi tájékoztató ITT elérhető. A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás