Facebook Twitter Google+

„Zene nélkül az élet tévedés lenne”

A német filozófus, Friedrich Nietzsche, nemcsak zeneszerzéssel próbálkozott, de filozófiai fejtegetéseiben sokat foglalkozott a zene értelmezésével is. A későromantikusok “művészet a művészetért” felfogását teljes egészében elvetette, a zenének ennél jóval jelentősebb szerepet tulajdonított. A zene Nietzsche szerint nem elsősorban a közönségnek szól, hanem egy új fajta művész típusnak. Nietzsche felfogásában minden korszaknak meg volt a maga hattyúdala, például Händel zenéje a reformáció életérzését fejezte ki, Mozarté XIV. Lajos korához kapcsolódott, Beethoven és Rossini a XVIII. századtól búcsúztak, Wagnert pedig, akit kezdetben maga is imádott, később azonban mélységesen megvetett, a haldokló német zene utolsó méltó képviselőjének tekintette.



Az új adatvédelmi tájékoztató ITT elérhető. A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás