Facebook

Anton Bruckner

Joseph_Anton_Bruckner_(1868)1868. május 9-én mutatták be Anton Bruckner osztrák zeneszerző 1. szimfóniáját. 

Anton Bruckner (1824-1896) osztrák zeneszerző a barokk muzsika hagyományait eleveníti fel a német későromantika kifejezési eszközeivel. Ennek a kettős hatásnak tulajdoníthatjuk, hogy Bruckner szimfóniáiban – melyeket a zeneszerző a Beethoven- és Schubert-szimfóniák folytatásának szánt – egyaránt fellelhető a barokk orgonamuzsikára emlékeztető súlyos, tömör hangszerelés, és Wagner zenekarának hatalmas rézfúvós-apparátusa. A műzenei impulzusok mellett jelentékeny szerepet játszik Bruckner művészetében az osztrák népdal is: jellegzetes ritmus-képletei éppúgy az osztrák táncokban gyökereznek, mint scherzóinak honvágy-hangulatú középrészei. Az osztrák Anton Bruckner muzsikájának saját légköre van, s érzelmi világa legalább oly közel áll Schubertéhoz, mint Wagneréhez.

„(…)bevallom, mindeddig kételkedtem abban, hogy Beethoven IX. szimfóniája után remélhető-e még e műfaj lényeges továbbfejlesztése. Maga, Bruckner, tágított azonban Beethoven szimfonikus formáin és új tartalommal töltötte meg azokat.” Csakis Richard Wagnertől tűrt el ily kitüntető méltatást. Másoktól haragosan kikérte volna magának, hogy szürke személyét Beethoven tündöklő géniuszával együtt említsék. A máskor szelíden mosolygó, gyámoltalannak tűnő emberke ily, szerinte túlzott dicséretek hallatára goromba tudott lenni, felugrott és bőszen eltávozott. 

Brahms és Csajkovszkij

brahmsAz 1833. május 7-én született Johannes Brahms-t művészpályáján két magyar származású hegedűs, Reményi Ede és Joachim József indította el. Egyetlen hegedűversenyét Joachim Józsefnek, a 19. század egyik legnagyobb hegedűművészének komponálta. Azóta a mű a legnagyobb hegedűsök tudásának egyik próbaköve lett, különösen a romantikus zenekarral való együtt-játék, illetve a „férfi és női” karakterek hangzásarányainak és részletfinomságainak kibontása és felmutatása terén.

Húszéves volt, amikor Robert Schumann barátjává fogadta és szellemének egyik utolsó fellángolásával felhívta a német közönség figyelmét zseniális ifjú kortársára. Az Esz-dúr szonáta látványos példája és bizonyítéka annak, hogy Brahms minden klasszikus vagy klasszicizáló törekvése ellenére alapjában véve romantikus művész volt. A szonáta dallamvilága, hevülete, és formálásának lazaságai félreérthetetlenül a romantikusok világát húzzák alá. Egész életművében a romantika klasszikus zenei tradíciókhoz ragaszkodó vonulatát képviselte, azon belül is kiemelten Beethoven szellemiségének folytatója volt, főleg szimfonikus művészetében. Beethoven után szimfóniát írni – több zeneszerzőt bénított meg teljesen a gondolat. Brahms igencsak rögös utat járt be, mire számos, előtanulmánynak felfogható mű és több mint 15 év kínkeserves komponálás után elkészült első szimfóniájával. Szűk egy évvel a nagy mű bemutatója után, 1877-ben azonban rögtön követte a második. JohannesBrahms

B-dúr zongoraversenye a zenetörténet egyik leghatalmasabb, 50 percnyi zongoraversenye, mely a mai napig – Rachmanyinov 3. zongoraversenyével együtt – a zongoristák legnagyobb kihívásának számít. Brahms ebben a művében a szólóhangszert a nagy szimfonikus együttes részeként kezeli, ugyanakkor hatalmas technikai és fizikai állóképességbeli követelményeket állít a zongorista elé. A magyaros hangvételű, táncos karakterű finálé a mű alapvetően drámai karakterét az előző tétel bensőséges lírája után, a küzdelmekben diadalmaskodó életerő és életöröm hangjaival oldja fel, mely az 1881-es – Brahms szólójával és Erkel Sándor vezényletével elhangzott – budapesti ősbemutatón is megtette hatását a magyar közönségre, s azóta is világszerte.

 

 

Egy zeneszerzőnek csak a legritkábban adatik meg, hogy egy személy mögé álljon, és közel élete végéig támogassa őt anyagilag, hogy neki semmi másra ne kelljen időt és energiát fordítani, csakis a komponálásra. Az 1840. május 7-én született Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840–1893) a legritkábbak közé tartozik. Nagyezsda von Meck, a gazdag özvegy ugyanis megoldotta a szerző pénzügyi gondjait, sőt sűrű levelezésük még az életmű bizonyos darabjaira is hatással volt. Ellátta tanácsokkal, így például azzal is, hova költözzön, ahol rátalál az alkotói magányra. Csajkovszkij zsenialitása abban rejlett, hogy szívből és szívhez szóló zenéket komponált. Természetes adottsága volt a dallamos melódiákhoz, túláradó képzelőereje egész zenekarokat mozgósított, és kifinomult érzékkel ragadta meg az emberi érzések lényegét. Ennek köszönhető, hogy napjainkban, amikor egyre csökken a klasszikus zene népszerűsége, Csajkovszkij továbbra is a legkedveltebb zeneszerzők sorába tartozik. Pontosan ismerte és elementáris erővel fejezte ki ahogyan a borongós érzelmek hatalmába kerülünk, mígnem katarktikus robbanásban kitörnek belőlünk. 

Életműve 169 kompozícióból áll, melyben szimfóniák, versenyművek, kamarazenék, orosz egyházi kórusművek, és számtalan népszerű színházi műfajbeli alkotás is szerepel. Az első orosz zeneszerző volt, aki külföldön is ismertté vált, 1891-ben például a new york-i Carnegie Hall-ban is fellépett. A szentpétervári konzervatóriumban nyugati szellemű oktatásban részesült, ezért az orosz nemzeti zeneszerők nem fogadták be maguk közé. 1880-ban a moszkvai Puskin emlékmű avatásán Dosztojevszikij méltatta Puskin azon törekvését, hogy Oroszországnak a nyugattal egységben kell tovább fejlődnie. A híres író üzenete gyorsan szárnyra kapott, és hatására Csajkovszkij népszerűsége is jelentősen megnövekedett.csajkovszkij

Csajkovszkij számára Mozart volt a zene Istene, így egyfajta missziós cselekedetként élte meg, hogy bálványozott példaképének kevéssé ismert műveit szimfonikus köntösben tárja a világ elé. Tette ezt szeretetteli gyöngédséggel, az eredeti zenékhez való legnagyobb hűség jegyében, hogy a tőle telhető legjobb megvilágításban tárhassa azt kortársai elé. Újjáteremtő szándékának tisztaságához kétség sem fér, de naiv gondolat lenne azt várni, hogy egy ennyire emocionális alkotó akárcsak pár tétel erejéig is megtagadja alapvetően szentimentális érzésvilágát.

A közelmúltban vált bizonyossá, hogy Csajkovszkij egy orosz nemesember unokaöccsével folytatott viszonya miatt botrányba keveredett, amiért önnön kezével kellett véget vetnie az életének. A zeneszerző arzénmérgezésben halt meg. 

Katonazene

A magyar katonazene napja alkalmából ismerje meg közelebbről annak kultúráját és a honvédséget! 2017-es ifjúsági koncertfelvételünket a zene szépségén túl mély, lélekemelő tartalma miatt is ajánljuk. Pál István őrnagy, a MH 5. Bocskai István Lövészdandár Debrecen Helyőrségi Zenekarának karnagya énekléssel és beszélgetéssel vonta be a fiatalokat, mesélt nekik a hazaszeretet fontosságáról és a „katonai eskütétel mibenlétéről”.

További érdekesség

 

Hegedű és zongora

Mozart1784 áprilisában Bécsben írta Mozart B-dúr hegedű-zongora szonátáját, Regina Strinasacchi mantuai hegedűművésznő számára. A bemutatót az olasz hegedűművésznő bécsi koncertjén, egy héttel a mű elkészülte utánra tervezték, a zeneszerzőnek azonban csak arra volt ideje, hogy a hegedűszólamot leírja; a zongoraszólamot üres kottapapír előtt ülve játszotta. Az előadás – amelyet természetesen semminemű próba nem előzhetett meg –hatalmas sikert aratott.

Az első tételt bevezető, terjedelmes Largo (eredetileg: Adagio) hangulatteremtő zenéje Mozart zongorafantáziáira emlékeztet. Telt hangzás, differenciált ritmika és a dallamok patetikus beszédessége jellemzi ez a lassú szakaszt, amely domináns zárlattal vezet át az Allegróhoz. Ennek főtémáját szokatlan módon unisono mutatja be a két hangszer. A virtuóz zongoraszólam mellett gyakran jut a hegedű is dallamos szólókhoz. A visszatérés során rövid motivikus-kontrapunktikus részlettel lepi meg hallgatóit a szerző. A második tétel ismét felhívja figyelmünket a szonáta keletkezésének és bemutatásának körülményeire: arra, hogy a mű jeles hegedűs számára készült, és nagy nyilvánosság előtt hangzott fel. A kamaraszonáta – amely a szó eredeti értelmében házi megszólaltatásra szánt, intim műfaj – a koncertszonáta jellegzetesen modern típusává alakult át: hangversenyterem ünnepélyes atmoszféráját követeli meg, és maga is a társadalmi esemény jegyében öltött ünneplő öltözéket, világfias és elbűvölő modort. Valóságos kompendiuma ez az Andante mindannak, amit a zongorára és hegedűre írt szonáta fejlődése során elért: a két hangszer egyenrangú, mindegyik a maga egyéni sajátosságának megfelelően dolgozza ki a zenei anyagot.

A játékmód és a kifejezés gazdagsága bámulatos változatosságot produkál, a lépő dallam áhítatos bensőségétől a gesztus-motivika beszédességéig ível előadásuk széles skálája. Az Allegretto tempójú zárótétel ugyancsak szokatlanul nagyszabású, bár itt az anyagszerűség specifikus volta kevésbé tűnik szembe, annál inkább az ellenpontozó szerkesztés, a szinte mindvégig következetes háromszólamú anyag tiszta és áttetsző konstrukciója. 

 

Karnevál-nyitány

antonin-dvorak-008A cseh romantikus zene nagy mestere, Antonín Dvořák 1891-ben komponálta Karnevál című nyitányát, melyet 1892. április 28-án mutattak be Prágában. A mű eredetileg a Természet, Élet és Szerelem nyitány-trilógia középső darabja volt. A partitúra kiadása előtt, 1894-ben végül saját opus számot kaptak a , és A természetbenKarnevál és Othello elnevezéssel ismeri őket a közönség. 
A zeneszerző a 19. század végén alkotói ereje teljében volt. Kitüntették a cambridge-i és a prágai egyetem tiszteletbeli doktorává, több jelentős művet komponált, sikerrel szerepelt neves színpadokon, valamint megkapta a New York-i Nemzeti Zenei Konzervatórium igazgatói állását. A számára rendezett prágai búcsúhangversenyen hallhatta először a nagyérdemű a három nyitányt, a cseh Nemzeti Színház Zenekarának előadásában, a szerző vezényletével. Legközelebb Dvořák legelső amerikai koncertjén vitte színpadra az alkotást. 

A Karnevál-nyitány méltó a címben is felvállalt életszeretethez, életörömhöz, s remekül hangszerelt kezdete és hasonlóan fergeteges stretta-kódával záruló  fináléjával a romantika olyan nagy mestereinek alkotásai mellé emelkedő kompozíció, mint Berlioz Római karnevál-nyitánya vagy Glinka Ruszlán és Ludnmilla-nyitánya, míg lassú középrésze a ciklust nyitó természetzenét idézi. A mű a komolyzenei koncertek egyik legkedveltebb kezdődarabja, mely Brahms szerint „Boldog zene! A hangversenyrendezők hálásak lehetnek érte!”.

 

Händel és Beethoven

Két igazán nagyszerű alkotás kapcsolódik április 27-hez.

handel1749. április 27-én London népe ünnepségre készült: ekkor ünnepelték meg az előző esztendőben megkötött aacheni békét. Az ünnepség színhelye a londoni Green Park volt, ahol hatalmas emelvényt készítettek. A több, mint 100 tagból álló zenekar pedig 101 rézágyú díszlövésétől és pazar tűzijátéktól kísérve Händelnek erre az alkalomra írt ünnepi muzsikáját adta elő. A Tűzijáték-szvit címet viselő mű néhány nappal előbb már nyilvánosan próbálták a londoni Vauxhall Gardens-ben, ahol egykorú leírások szerint mintegy 12000 főnyi tömeg hallgatta lelkesen Händel pompás muzsikáját – megbénítva több órán át a London Bridge forgalmát. A „Music for a Royal Fireworks” eredetileg tehát szabadtéri muzsika volt, s Händel a művet szabadtérre is hangszerelte. Sok fúvóshangszert alkalmazott, a szólamokat pedig megháromszorozta. Így 9 trombita, 9 kürt, 24 oboa és tizenkét fagott játszott a szvit bemutatóján. Később Händel hangversenytermi előadásra alaposan áthangszerelte a művet, megváltoztatva a fúvós és vonós hangszerek arányát.  Az első tétel Ouverture (Larghetto – Allegro), úgynevezett „francia stílusú”, hatalmas méretű, pompás hangzásokban bővelkedő nyitány. Méltóságteljes, pontozott ritmusú lassú bevezetés után gyors, mozgalmas, fugató-szerkezetű rész következik, majd visszatér a bevezetés zenei anyaga. A La Paix  (A béke) alcímű III. tétel 12/8-os lassú siciliano. A Messiás első részében szereplő „Pifa” tétellel rokon zenei anyag alapját Händel fiatal éveiben Itáliában hallhatta és jegyezhette le. A La Rejouissance, akkoriban igen népszerű francia tánc a szvit negyedik tétele. Ünnepélyes, csillogó trombitafanfárok uralják a tételt. Az eredetileg sok tételből álló szvitből manapság gyakran játszanak csupán néhány részből álló válogatást, és a műnek számos átirata keletkezett. Ezúttal Stephen Tharp átiratában halljuk a három tételt.

 

BeethovenA másik lényegesen kisebb zenei apparátust igénylő, ám annál nagyobb népszerűségnek örvendő mű Ludwig van Beethoven Für Elise című zongoradarabja, melyet 1810. április 27-én fejezett be a szerző. Beethoven eredetileg a 25. (a-moll) bagatell nevet adta szerzeményének, melynek egy német zenetudós szerint ihletője Elisabeth Röckel szoprán énekesnő volt. A művésznő végül egy másik zeneszerzőhöz ment férjhez. 

 

Magyar zeneszerzők

A magyar zenetörténet négy kiemelkedő alakjának ünneplejük születését április 24-én és 25-én.

Huszka_Jenő-001Huszka Jenő 1875. április 24-én látta meg a napvilágot Szegeden. A magyar operett úttörőjeként neki köszönhető, hogy Bécs mellett Budapest lett a műfaj rajongóinak egyik legtöbbet látogatott városa Európában. Öt éves korában már hegedűn játszott, tizenhét évesen a Zeneakadémia növendéke volt és a jogi egyetemre is beiratkozott, mely iskolákat el is végezte. Tanulmányait befejezve hivatalnoki munkát vállalt, ahol megírta első színpadi művét. Az 1902-ben bemutatott Bob herceg az első magyar operett volt, melyet külföldön is műsorra tűztek. Leghíresebb alkotásai között szerepel a Gül baba, a mai napig világszerte játszott Lili bárónő és a Mária főhadnagy is. Az európai művésztársadalom nagyra becsült tagja volt, elsőként foglalkozott a szerzői jogvédelemmel Magyarországon. 

 

 

Kosa Gyorgy_focuspoint_450x450_zeneakadémia1897. április 24-én született Kósa György zongoraművész és zeneszerző, aki Bartók Béla javaslatára lett 1908-tól a Zeneakadémia hallgatója. Neves hazai és külföldi szólistákkal és zenekarokkal lépett fel zongorakísérőként, aktívan részt vett Bach munkásságának és a kortárs zene magyarországi népszerűsítésében, 1927-től pedig a Zeneakadémián oktatott. Pályája akadályokba ütközött a 30-as évek közepére újszerű, Bartóktól és Kodálytól eltérő stílusa és zsidó származása miatt. A munkaszolgálatból hazatérve, 1945-ben a személyes tragédiák elől a munkába menekült. Visszatért a tanításhoz, koncertezéssel és zeneszerzéssel foglalkozott ismét. A politikai korlátozások miatt azonban csak a 60-as évekre sikerült ismét megtalálnia helyét, mellyel idős korára vált a magyar avantgade kultikus figurájává.

Kósa György élete során kilenc szimfóniát, nyolc vonósnégyest, nyolc operát, nyolc balettet, huszonöt oratóriumot és kantátát, három misét, számos kamara-, kórus- és szólóhangszeres művet alkotott, valamint számtalan dal is fűződik a nevéhez. 

 

Gardonyi Zoltan_focuspoint_450x450-zeneakadémiaGárdonyi Zoltán zenetudós, zeneszerző, zenetanár 1906. április 25-én született zenész családban, szülei egész életükben támogatták pályáját. A Zeneakadémián Bartók Béla évfolyamtársaként szerzett diplomát, 1923-ban pedig Kodály Zoltán tanítványa lett zeneszerzés szakon. Berlinben doktorált, ahol disszertációjában a világon először foglalkozott behatóbban Liszt Ferenc művészetével. A soproni Evangélikus Tanítóképző Intézet ének- és zenetanára volt, hét éven át vezette a Liszt Ferenc Zeneegyesületet, népszerű zongorakísérőként tartották számon, 

Maradandót alkotott a protestáns egyházzenei műfajokban, emellett zenekari, valamint egyházi és világi szövegű vokális művei, kórus- és kamarazenei darabjai, zongora- és orgonakompozíciói, tanulmányai, könyvei gazdagítják a zenetörténetet.  

 

szonyi_erzsebet_focuspoint_450x450_zeneakadémiaSzőnyi Erzsébet születését is április 25-én ünnepeljük. 1924-ben látta meg a napvilágot a zeneszerző, karvezető, zenepedagógus, akit főként szimfonikus művek komponistájaként és világhírű szolfézsmódszertan-oktatóként ismerünk. Életművében nemcsak az ifjúság számára írt vokális művekben, hanem más kompozíciók esetében is gyakori, hogy a magasrendű művészi mondanivaló olyan formában kerül megszólaltatásra, amelyet amatőr énekkarok is sikerrel tolmácsolnak. A kor nagynevű mestereitől tanult, többek között középiskolai énektanárképző és karvezető szakon, Kodály Zoltántól etnomuzikológiát, 1944–46-ban végzett zongora szakon, valamint elsajátította a kamarazene, a zeneszerzés és a vezénylés alapjait is. Budapest mellett Párizsban is tanult ösztöndíjjal, számtalan címet és díjat nyert el 2019-ben bekövetkezett haláláig.

Egressy Béni

Béni_Egressy_by_Miklós_Barabás1814. április 21-én született Egressy Béni zeneszerző, író, műfordító és színész. Legtöbben Vörösmarty Mihály Szózat című versének megzenésítéséről ismerik, és kevesen tudják róla, hogy ő kezdett el elsőként zenét írni Petőfi Sándor verseihez, valamint számos népies műdal szerzője is ő volt. Húszas évei végén, bátyja révén ismerkedett meg a színművészettel, így a segédtanítói pályát hátrahagyva 1834-ben már a kassai és a kolozsvári társulattal lépett fel kardalnokként. Színészi pályafutása során megtanult franciául, olaszul és németül, ezen kívül pedig autodidakta módon képezte magát, hogy profi tenorénekes válhasson belőle. Az 1830-as évek végén bejárta Olaszország több városát, ahol énekelni tanult. Az igazi sikert és ismertséget az 1843-ban megzenésített Szózat hozta el számára, mely hatására a zeneszerzés mellett  színművek, operaszövegek írásával és fordításával is foglalkozni kezdett. Az 1848-49-es szabadságharc őt sem kerülte el, honvéd főhadnagyként ott volt a komáromi vár védői között, ahol megírta a Klapka-indulót. A harcok leverése után Klapka György menlevelének köszönhetően visszatért a színpadra. Ezt követően nem sok ideje maradt alkotni, hiszen 1851-ben, 37 évesen érte a halál Pesten.

Összesen 47 zeneművet írt, melyek közül 35 jelent meg nyomtatásban. Magyarra fordított 50-nél több színdarabot és 19 operaszöveget.

 

 

Komolyzene hatása

Újabb tanulmány készült a klasszikus zene csodáiról, ezúttal a Liszt Ferenc Kamarazenekar jóvoltából. A reprezentatív kutatásból kiderül, hogy az emberek nagy többsége tapasztal különböző jótékony hatásokat a zene hatására. 

A válaszadók 82 százaléka érzi úgy, hogy a komolyzene megnyugtatja, 67 százalékukat pedig inspirálják a klasszikus dallamok – derül ki a Liszt Ferenc Kamarazenekar megbízásából készült reprezentatív felmérés adataiból.

Az IPSOS reprezentatív kutatása szerint a műfaj a hangulatunkra és az energiaszintünkre is jótékony hatást gyakorol, a megkérdezettek mintegy kétharmada jobb kedvre derül a művek hallgatásától. Hasonló arányban vannak azok is, akiket energiával tölt fel és akiket az érzelmeikbe való belefeledkezésben segít a zene – olvasható a zenekar közleményében.

A kutatásból kiderül, hogy a zenehallgatók több mint harmada zenei tanulmányai alatt került közel ehhez a világhoz, míg a megkérdezettek negyede maga fedezte fel a klasszikus zenét.

Az eredmények rámutattak arra is, hogy az élvezeti faktor mellett sokan társadalmi helyzetükből fakadóan tekintenek elkötelezettséggel erre a műfajra, a klasszikus művek ismeretét és szeretetét a kulturáltság szimbólumaként használják.

A zenekarral elkötelezettek vagyunk abban, hogy a minőségi zene világát azok számára is megnyissuk, akik eddig nem fértek hozzá és most szükségük lehet rá.

Jelenleg ingyenesen elérhető, online koncertjeinken, valamint a korábbi, szabadon elérhető felvételeinken keresztül tudjuk népszerűsíteni a komolyzenét, de reméljük, nemsokára, a járvány enyhülésével ismét lesz lehetőségünk a közönségünkkel személyesen találkozni” – idézi a közlemény Várdai István, a Liszt Ferenc Kamarazenekar művészeti igazgatója szavait.

Mintegy 4 órányi koncertfelvétel érhető el szabadon a zenekar Youtube-csatornáján és weboldalán, amelyek az online streamelt koncertek anyagával folyamatosan frissülnek. A legutolsó, március 10-i felvételen Ilya Gringolts debütáló Beethoven Diabelli-variációk átirata is hallható. A kamarazenekar március 31-i koncertje pedig a Filharmónia Magyarország csatornáján tekinthető meg.

 

Forrás: fidelio.hu

3. szimfónia

BeethovenLudwig van Beethoven (1770-1827) egyik leghatalmasabb és leghíresebb, méretekben is lenyűgöző szimfonikus műve 1803-1804-ben készült, Beethoven barátainak tanúsága szerint eredetileg Bonaparte (akkor még első konzul) tiszteletére. Az alkotás bemutatójára 1805. április 7-én került sor Bécsben. Az első fennmaradt írásos kritika 1807-ből származik, melyben csodálattal írnak a szimfóniáról és töretlen sikeréről. 

Beethoven lelkes republikánus volt, abban az időben rendkívül nagyra tartotta Napóleont, s a legnagyobb római konzulokkal mérte össze. Amikor barátja meghozta neki a hírt, hogy Bonaparte 1804 májusában császárrá kiáltatta ki magát, Beethoven dühösen leszakította a már kész szimfónia címlapját. Ekkor nyerte a szimfónia végleges mai címét: „Hősi szimfónia egy nagy ember emlékének megünneplésére”.

A mű, mely az  „Eroica” névre is hallgat, alapgondolata a hősiesség, mint emberi magatartás. Nem portréja sem Napóleonnak, sem bárki másnak, hanem általában a hősi magatartás zenébe öntése.

I. Allegro con brio. Beethoven leghatalmasabb szimfóniatétele. Nem csatazene, a katonai jelleg majdnem teljesen hiányzik belőle. Legszebb lírai témája a tétel közepén jelenik meg, két példátlanul erőteljes, drámai kirobbanás között.

II. Gyászinduló. Adagio assai. A szimfónia kiemelkedő, nagyhatású része, számos későbbi szerző gyászindulóinak példaképe.

III. Scherzo. Allegro vivace. Nyüzsgő, táncos ritmusban pergő, erdei kürtszótól hangos természetzene.

IV. Finálé. Allegro molto. Viharos bevezető ütemek után groteszken szögletes basszustéma, mely nem más, mint az 1801-ben bemutatott Prometheus balettzene egyik tánctémájának a basszusa. Variációk sorát követően a balett-téma bensőséges himnusszá magasztosul. A tétel szimbolikáját csak sejthetjük: Prometheus Beethoven szemében igazi hős: az emberi kultúrának, művészetnek, a felvilágosodásnak a hőse.

Az új adatvédelmi tájékoztató <a href="http://filharmonia.hu/adatvedelmi-tajekoztato/">ITT</a> elérhető. A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás