Facebook

Műleírás – Szegedi Szimfonikus Zenekar online koncertje január 11.

2021. január 11., 19:00
Szeged, Szent Gellért Fórum

Szegedi Szimfonikus Zenekar – Online közvetítés

Előadók:
Szegedi Szimfonikus Zenekar
Balogh Ádám – zongora
vezényel: Halász Péter

Műsor:
Beethoven: Coriolan – nyitány, op. 62. 
Mendelssohn: g-moll zongoraverseny, op. 25. No. 1. 
Beethoven: 2. D-dúr szimfónia, op. 36.

 

BeethovenBeethoven: Coriolan – nyitány, op. 62.

A Coriolan-nyitány 1807-ben készült, a szerző egyik jóbarátja, Heinrich Collin azonos című könyvdrámájához.  Beethoven, a nagy Shakespeare-rajongó, azt a jelenetet állította a nyitány programjának gerincébe, amely a két Coriolan-drámában közös: Coriolanus és családja találkozását. Az egész mű két hangulat-elemre épül fel, párbeszéd-szerűen: egy erőteljes, kemény dallamra és egy lágyabb, líraibb melódiára. E két dallam küzd egymással. De ez a dialógus nemcsak a hőst és családját festi, hanem a Coriolanus felett tornyosuló végzetet is: a mű végére Coriolanus elbukik. A nyitány kezdetén megjelenő és a végzetet szimbolizáló akkord-csapások fokozott erővel szólalnak meg, majd az addig izgatott főtéma lecsendesül és elhalkuló pizzicatókban ér véget.

 

Felix_MendelssohnMendelssohn: g-moll zongoraverseny, op. 25. No. 1.

A művet Mendelssohn 22 éves korában komponálta. Bemutatójára 1831 októberében, Münchenben került sor a szerző szólójával, egy nagy jótékonysági koncert keretében, a bajor király jelenlétében. A zongoraverseny ajánlása Delphine von Schauroth zongoraművésznőnek szól, aki iránt a komponista gyengéd érzelmeket táplált. Mendelssohn 1830. júniusi, müncheni tartózkodása alatt kelt leveleiben így ír az akkor 17 éves, csodaszép lányról: „A játéka csupa tűz és szellem, előadásmódja erőteljes és könnyed… hogyan is tehetné meg egy fiatal muzsikus, hogy ne lelkesedjen érte?.” A zeneszerző még ugyanez év decemberében Párizsba vitte a kéziratot. Megmutatta Lisztnek, aki első látásra végigjátszotta. A g-moll zongoraverseny három tételét Mendelssohn átvezetésekkel fűzi össze. A nyitótétel legkülönlegesebb szakasza a lassú tételbe való átvezetés. Az egyszerűségében is megragadó, ihletett lassú tétel sejteni engedi érzelmeinek valódi mélységét. A ciklus összefogásának eszköze, hogy a finale igen hatásos befejezése előtt, mintegy távoli emlékképként megjelenik az első tétel főtémája és melléktémája is.

 

Beethoven: 2.  D-dúr szimfónia, op. 36.

A darab bemutatójára 1803-ban került sor. A koncerten maga Beethoven vezényelt. A művet fiatalos, tüzes erő és életvidám energia jellemzi, ezért sokan afféle “hősies hazugság”-nak tekintik, melyben a szerző “kétségbeesett erőfeszítéssel legyűri a süketsége okozta depressziót”. A 2. szimfónia óriási előrelépés, merész és kísérletező. Az első tétel lassú bevezetővel indul, de a megelőző szimfóniához képest ez az Adagio jóval jelentékenyebb és súlyosabb. A lassú tétel Beethoven egyik leghosszabb, legpoétikusabb, melódiáit pazarló bőkezűséggel felvonultató kompozíciója. Egy korabeli újságíró szerint “az egész szimfónia olyan, mint valami megsebesített, görcsösen vonagló sárkány, mely nem akar megdögleni és utolsó vonaglásában, a fináléban, őrülten csapkod a farkával maga körül“.

 

Az új adatvédelmi tájékoztató <a href="http://filharmonia.hu/adatvedelmi-tajekoztato/">ITT</a> elérhető. A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás