Szokolay Dongó Balázs, Bársony Péter, Bodrogi Éva és Szokolay Ádám 2022-re megérett koprodukciója sok éves közös zenei barátságra tekint vissza.

A régizene specialista Bodrogi Éva és Szokolay hosszú évek óta kutatják s mutatják be koncertjeiken a régi magyar zene és a magyar népzene közös gyökereit, egymásba fonódását. 
Fohász című új, közös projektjük Szokolay Dongó Balázs legújabb kompozícióit veszi alapul, melyben magyar népénekek, középkori egyházi melódiák és saját dallamok kerülnek fókuszba. A régi dallamok és a népi zene szoros kapcsolatára Kodály is felhívja a figyelmet a Néprajz és zenetörténet című munkában (Királyi Egyetemi Nyomda, 1933.) Erre a kapcsolatra koncentrál a szerző, ezt a lényegi egymásra utaltságot vette figyelembe a dalok komponálása során, erre fókuszálnak a művészek is a régi és az új zenei rétegek egymásra helyezésekor.
A brácsa és a népi hangszerek együttese különös varázslatra képes, mindkettő egy-egy kapu a régmúlt felé.
A duda folyamatos hangja, a furulyák fasípjai, játékuk díszes hajlékonysága az orgona hangjainak fürdőjében az ének misztériumával karöltve, a brácsa rusztikus hangszínével feldíszítve: ez az igazi fohász, mely betölt Földet és Eget, szívet és teret.

"Hitem szerint a népművészet ornamentikája találkozik a klasszikus zene előadóinak fegyelmezettségével, úgy, hogy közben egyik sem sérül, inkább egymás általi gazdagodásról beszélhetünk. Ezekkel a dalokkal népzenészként találkoztam. Együtt muzsikálva klasszikus zenészekkel az derült ki, hogy a látszólag különböző előadásmódjaink egybezengetve igen érdekes hangzást, karaktert kapnak." (Szokolay Dongó Balázs)