Boaz Sharon a Boston University tanszékvezető zongoraprofesszora és az egyetem Tanglewood Intézete zongoraprogramjának vezetője. A Steinway Művész cím birtokosa.
Nemzetközileg elismert zongoraművész és tanár, a spanyolországi Jaen Nemzetközi Zongoraverseny első díjazottja. Gyakran szerepel nemzetközi versenyek zsűrijében, többek között a norvégiai „Top of the World” versenyen, a Berlini Fiharmonikusok Nemzetközi Zongoraversenyen, a prágai Rudolf Firkusny Nemzetközi Zongoraversenyen, a madridi Spanyol Zeneszerzők Nemzetközi Zongoraversenyen, a Kaufman Nemzetközi Zongoraversenyen New York City-ben, és a kínai Xiamen Sterinborgh Zongoraversenyen. A moszkvai Liszt Nemzetközi Zongoraverseny alapító tagja.
Tanítványai rangos díjakat nyertek olyan nemzetközi zongoraversenyeken, mint a Hamamatsu, Grieg, (Norvégia), New Orleans, Jaen (Spanyolország), Janacek (Csehország), a Dallasi Nemzetközi Zongoraversenyen, elhozták a neves Szöul Művészeti Központ Díját, és döntősként részt vettek a Leedsi Nemzetközi Zongoraversenyen.
2010 óta igazgatja a Chengdu Nemzetközi Zongorafesztivált, korábban pedig 15 éven át művészeti igazgatója volt a Prágai Nemzetközi Zongora Mesterkurzusoknak. Testületi tagja a párizsi Ecole Normale de Musique Alfred Cortot Nemzetközi Zongoraművészeti Programnak és a Fondation Bell’Arte alapítványnak.
Gyakran lép fel Kínában, szólókoncerteket adott Sanghajban, Pekingben, Hszing-Hajban, Senjangban, a Tiencsini és a Szecsuani Konzervatóriumokban, a Beijing Concert Hall-ban, és Kína több városában koncertezett és tanított.
2017-ben Sharon az izraeli televízióban szerepelt (interjú Arie Vardi professzorral), Braziliában a Sao Paulo Nemzetközi Zongorafesztiválon, New York-ban a Yamaha Szalonban. Brazíliavárosban előadta Brahms 2. zongoraversenyét, és zsűritagként működött közre a 2018-ban megrendezett Dallasi Nemzetközi és az Olga Kern Nemzetközi Zongoraversenyen. Szólóhangversenyeket adott a Rice Egyetemen és mesterkurzusokat tartott Fort Worth-ben és a texasi Arlingtonban.
Több mint ezer koncertje alkalmával Sharon az évek során fellépett a Steinway Hírességek Sorozatán Londonban, Münchenben a Gasteig Hall-ban, a prágai Rudolfinumban, a Nemzeti Galériában Washingtonban, Szöul Nemzeti Egyetemén, a Mozart Hall-ban, és játszott az Izraeli Szimfonikus Zenekarral Jeruzsálemben. Az elmúlt években 12 koncertből álló oroszországi hangversenysorozaton vett részt a Jekatyerinburgi Filharmonikus Zenekarral. 2015-ben szólóesteket tartott és tanított a Moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban és a Gnyeszin Akadémián.
Sharon az évek során több száz mesterkurzust tartott egyebek mellett a Sao Paulo-i Egyetemen, Rio de Janeiro-ban, a New York-i Egyetemen, a Tel Aviv-i Egyetemen, a Stockholm-i Királyi Zeneakadémián, a McGill Egyetemen, a Gnyeszin Akadémián, és Moszkvában. Megkapta a prágai Károly Egyetem Érdemérmét – egyike volt annak a tíz nemzetközi díjazottnak „akik jelentősen hozzájárultak” az egyetem dicsőségéhez. Előadásokat tartott a 20. századi francia zongoramuzsikáról Cambridge, Oxford és Edinburgh városában, a Juilliard Iskolában, a Stanford, Columbia és Yale egyetemeken.
Sharon a Nonesuch/Warner Brothers Hyperion (London) és az Unicorn (London) kiadóknál készített lemezfelvételeket. A Nonesuch-nél megjelent lemeze bekerült a Newsweek magazinnál az „Év tíz legjobb felvétele” közé, a Washington Post “kitűnő technikáját és intenzív stílusérzékét” emelte ki, a brazil Sao Paulo Modern Művészetek Múzeumában megtartott szólóhangversenyét követően így méltatták: “Már az első darab kezdetén, Couperin Passacaille-jának megszólaltatásakor azt érezte közönség, hogy egy nagy művész folytat párbeszédet a játékával és a hangszerével.”