Johann Sebastian Bachot ma a legnagyobb német barokk zeneszerzőnek tartják, de a 18. század elején még Telemann számított az elsőnek. Telemannt annyira tisztelték a maga korában, hogy már 1722-ben ő volt a „befutó” a Tamás templomi állásra, azonban ő visszautasította a megbízást. Annak ellenére, hogy Bach és Telemann vetélytársak is voltak, személyes sorsuk is összefonódott. Telemann volt Carl Philippe Emanuel Bach keresztapja, és később Carl Philippe volt az, aki Telemann 1767-ben bekövetkezett halálakor átvette Hamburg öt főtemplomának zeneigazgatói tisztét. Telemann a zeneirodalom egyik legtermékenyebb zeneszerzője, több mint 3000 művet írt, vagyis majdnem háromszor annyit, mint Bach, és ötször annyit, mint Mozart. Műfajok tekintetében is páratlanul gazdag életművet hagyott hátra, ráadásul francia, olasz és német stílusban egyaránt képes volt alkotni. Az alkotás mellett Telemann a kertészkedésre is talált időt: "Nem tudok betelni a jácintokkal és a tulipánokkal, és csodálom a boglárkát és szellőrózsát" - írta egy levelében. Sok időt töltött hamburgi kertjében, és Európa-szerte neves botanikusokkal cserélt virághagymákat és növényeket.