Ennek egyik legszebb példája az az anekdota, amely a két szerző moszkvai találkozásakor történt. 1875 novemberében Saint-Saëns Moszkvába ment, hogy eljátssza és elvezényelje néhány művét. A kistermetű, de élénk szellemességű ember rögtön magára vonta Csajkovszkij figyelmét, aki szellemessége és ötletessége mellett mesterségbeli tudását is nagyra tartotta. Beszélgetéseik során az is kiderült, hogy ifjúkorukban mindketten nagy balettrajongók voltak, és bár soha nem merészkedtek közönség elé, titkon szívesen utánozták a balettosokat. Ez a felismerés azonban felbátorította őket. Elővettek egy aránylag ismeretlen, kétszemélyes balettet, a Pigmalion és Galateát, megkérték Anton Rubinsteint, hogy zongorázza a zenét, és Galatea szerepében Csajkovszkij, Pigmalionéban pedig Saint-Saëns táncolt a moszkvai konzervatórium színpadán. A különleges balettelőadás természetesen közönség nélkül zajlott, így csak a létrejöttéről tudunk, arról nem, hogyan táncolt a két - 35 és 40 évesen balettosnak már éltes korú - zeneszerző. De ki tudja... lehet, hogy a zenéjükben is táncoltak.