A zeneszerző több, mint két évszázada született a nyár első napján. Az arisztokrata családból származó fiú rendszeres zenelméleti tanulmányokat nem végzett. Tizenhárom évesen Szentpétervárra kerülve kezdett zenét tanulni, autodidakta módon. 1830-ban Olaszországban tett látogatása során megismerkedett Bellinivel, Berliozzal, Donizettivel és Mendelssohnnal. Zenei világára így nem meglepő, hogy az olasz operaszínpad is hatással volt.
Utazásaiból hazatérve megírta első operáját, az Életünk a cárért, amely Ivan Szuszanyin, egy orosz paraszt hőstettét énekli meg, aki saját életét nem féltve mentette meg a Romanov dinasztia első cárját, Mihail Fjodorovicsot. Glinka ezen művével megalapította az orosz nemzeti opera alaptípusát, amely hazai zenei forrásokból táplálkozik és azóta minden orosz zeneszerző fordul hozzá kiindulópontként. Első remekművét követően megírta a Ruszlán és Ludmilliát, amely Puskinnak a művére épült.
A darabban felfedezhető újszerű zenei hatások megdöbbentették a hallgatóságot és a cári hatalmasságok rokonszenvét is elvesztette. Liszt Ferenc, mint Glinka pártfogoltja Oroszországban jártakor heves szócsatát vívott az udvari előkelőségekkel, akik azonban nem akartak hallani a komponistáról.
Az orosz zeneszerző a csalódottság és megromlott egészsége miatt Franciaországban és Spanyolországban keresett gyógyulást. Ezt követően Varsóba költözött, majd három év múlva Párizsba és végül Berlinbe utazott, ahol élete utolsó éveit töltötte.
https://www.youtube.com/watch?v=1-gtLGjshVA