Az agyonhallgatás nagymestere
… aki számára nem létezett kínos csend. Hiller egyszer úgy fogalmazott „no szép, hogy itt vagy megint, legalább most végre jól agyonhallgatjuk magunkat”. Félicieh David azonban felvehette volna vele a versenyt, ő se eresztette soha bőlére a dolgokat. Találkozásuk felemelő volt egy jó barát anekdotája szerint: „Egy idő után kimelegedtem, kényelmetlenül éreztem magam, és amikor Schumann suttogva hozzám fordult: „David nem beszél sokat”, ezt mondtam: „Valóban nem”. Mire ő így felelt: „Ez tetszik.”.
Korának egyik legkiválóbb lírikusaként nem voltak megfelelő képességei a beszédhez, boldogan el volt abban a csodálatosan hangzó világban, amit önmagában teremtett.