Van olyan, hogy Mozart nem vidám?

Van, sőt Mozart épp azzal emelkedett ki a kortársai közül, hogy nagyon is fejlett drámaérzéke, kivételes tehetsége volt a karakterábrázoláshoz, az ellentétek ütköztetéséhez, a hirtelen hangulatváltások megjelenítéséhez. Más kérdés, hogy műveinek többsége alapvetően dúr hangnemű, vidám alapkarakterű. Ezen a koncerten viszont három olyan műve hangzik el, amely drámai, sötét tónusú, de mégsem depressziós. Nem véletlen, hogy mindegyik az életmű emlékezetesen híres darabja lett. A Don Giovanni „az operák operája” lett, amelyben Mozart valóságos tűzijátékot rendezett az újszerű megoldásokból. És bár a nyitányt csak a bemutató napján írta meg, mégis óriási sikert aratott. Arról nem is beszélve, hogy a nyitány is megmutatja az opera végletességét, amely egyszerre komoly és drámai, ugyanakkor csintalan és vidám. A c-moll zongoraverseny az egyike Mozart két mollban írott versenyművének, emelkedett és hősies mondanivalója pedig mintaként szolgált Beethoven c-moll zongoraversenyének megkomponálásakor is. A g-moll szimfónia Mozart utolsó előtti szimfóniája, amelynek előadására nem került sor a szerző életében. A mű talán Mozart leghíresebb szimfóniája, amit még azok is ismernek, akik sosem hallgatnak szimfóniákat. Nem véletlenül, hiszen a zene nagyon őszinte, egyszerre zilált és erőtől duzzadó.

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar Magyarország egyik vezető együttese, amely évtizedek óta folyamatosan repertoáron tartja ezeket a műveket. Berecz Mihály a fiatal zongoristageneráció egyik kiemelkedő alakja, aki annyira elmélyedt a bécsi klasszikus repertoárban, hogy nem csak zongorán, fortepianón is rendszeresen koncertezik. Az előadást Vashegyi György vezényli, aki ha úgy tetszik, Mozart közeli ismerőse, hiszen pályájának súlypontját a 18. század zenéjének kutatása és előadása adja. Töltsön el egy érzelmes és szenvedélyes estét Mozarttal