Ludwig van Beethovent gyakran keménységével, akaraterejével, küzdelmeivel fémjelzik, de ha kicsit jobban megvizsgáljuk a zenéjét, hihetetlen sok humánum, szelídség, humor és jókedv van benne. Ennek egyik legszebb példája egyetlen hegedűversenye, melynek már a maga korában is azt vetette szemére a kritika, hogy túlságosan a hegedű lírai oldalára koncentrál, nem elég virtuóz és nem elég drámai. Ma már tudjuk, hogy nem is ez a feladata. Beethoven ebben a művében egy személyes vallomást akart megfogalmazni, egyfajta életszeretetet, melynek kontextusában a nehézségek és konfliktusok is feloldhatók. Bár a művet négy üstdobütés indítja, D-dúr hangneme, tematikus anyaga mégis inkább lírai. Bár az első tétel közepén szinte tanúi lehetünk egy átvirrasztott hosszú éjszakának, a végén mégis feljön a nap. A második tétel Beethoven legbensőségesebb zenéinek egyike, a zárótétel pedig egy játékos rondó. Ebben a műben a küzdelmek nem tragédiák, inkább átvonuló felhők az égen. Joseph Haydn az 1790-es években már idős zeneszerzőnek számított, de alkotóereje mégsem csappant meg, sőt, azt is lehet mondani, hogy pályája csúcsán volt ekkoriban. 29 év Esterházy-szolgálat után kétszer is éveket töltött ünnepelt zeneszerzőként Londonban, a kor fiatalabb zeneszerzői is papának szólították, ekkor írta A teremtés és Az évszakok című oratóriumokat, valamint hat ünnepi misét az Esterházyiak megrendelésére a kismartoni hercegné névnapi ünnepeire. Ezek közül való az 1799-ben írt „Terézia” mise is, mely bár nem foglalkoztat túl nagy zenekart, mégis csupa ünnepélyesség, életöröm és tettvágy. Tele van virtuóz szerzői megoldásokkal, fondorlatos kompozíciós technikákkal, különleges hangszínekkel, zenei fény-árnyék játékokkal. A mű egy ereje teljében lévő, optimista és boldog szerzőt sejtet alkotójaként. E műveket hallgatva méltán lehet az az érzésünk, hogy az élet minden nehézségével együtt szép.

Együttműködő partner: Haydneum - Magyar Régizenei Központ Alapítvány
A Haydneum támogatója a Miniszterelnökség és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.