Érdekes képet kaphatunk aról, hogy mennyire nemzetközi volt a zene nyelve a 18. század végén és hogy bár a Habsburg Birodalom sem nyelvében, sem kultúrájában nem volt igazán egységes, az ott alkotó zeneszerzők kifejezetten egységet képviseltek. Mozartnak éppen ezért lehetett bosszúságára a francia közönség okoskodása a jó zene mibenlétéről. Franz Krommer, születési nevén František Vincenc Kramář a mai Csehország területén született. Bécsben Beethoven kortársa volt, és mellette az egyik legnépszerűbb zeneszerző, aki Simontornyán és Pécsett is szolgált, így Krommer Ferenc néven is emlegetik. A pozsonyi születésű Johann Nepomuk Hummel a kor nagyjának fontos kötőszövete volt. Mozart ingyen tanította és házába fogadta, Haydn szintén pallérozta és zongoraszonátát írt neki, Beethovennel az idők során mély barátságot alakított ki, Salieri volt az esküvői tanúja. Zenéjében a fent említett pályatársak vonásait egyaránt megtalálhatjuk. Joseph Haydn életének nagy részét az Esterházyak szolgálatában töltötte, de zenéje mintaadó volt az egész birodalomban, sőt, még azon túl is.
Mozart 1777-78-as párizsi tartózkodása egyáltalán nem volt sikertörténet. Az ottani időszak utolsó műve a ,,Párizsi" szimfónia, melyben Mozart engedett a francia közönség elvárásainak. Kihagyta a szimfóniából a menüettet, ellátta a közönséget bőségesen alkalmazott unisono indulásokkal, hangos csinadrattákkal, triviális dallamokkal, látványos megoldásokkal. A szimfónia így sikert aratott, de még így is újraíratták vele a lassú tételt, mondván, hogy túl hosszú és tudományos.
Krommer fuvolára és oboára írt kettősversenye könnyed hangulatú és csillogó zene, hallatán a mai közönség is megérti, miért szerették a bécsiek a maga korában.
Hummel variációsorozata igazából egy oboaverseny, melynek előadása virtuóz szólistát kíván, a mű viszont meggyőz arról, hogy Hummel egy méltatlanul elfeledett, jó tollú zeneszerző.
Haydn ,,Medve" szimfóniája szintén Párizs számára készült, őt viszont már érett sztárként kezelte a korabeli zenei élet, így távollétében is hat szimfóniát rendeltek tőle. Haydn nem utazhatott el a bemutatóra, de minden bizonnyal inspirálta a hír, hogy a műveit előadó párizsi zenekar, mint a saját eszterházai együttese. Az ottani egy-két bőgőhöz képest Párizsban tíz bőgő játszott a zenekarban, így Haydn sokkal tenyeres-talpasabb zenét komponált, sőt, a zárótételben medvetánc jellegű dudabasszust írt, innen kapta a szimfónia is a ,,Medve" melléknevet.